Jelenlegi hely

Elveszve a női táska Bermuda háromszögében

„Csöörrgöök! Vedd fel! Csöörrgöök! Vedd már fel!” Már háromszor eljátszottam a „Hogyan tudnék élni nélküled…” számot, biztos kezdek ciki lenni.
„Vedd fel! Csörgök!”
Persze hogyan is vennél fel, hiszen teljesen máshol keresel.
Most komolyan?!? Az első zseb? Ahol még sohasem voltam?!? Ne már!!!

Na végre! Elhallgattam. Még mindig keres, mondjuk így nehezebben fog megtalálni. Csak hangok útján tájékozódik szerintem, a kulcsot a zörgéséről, engem a csörgésemről talál meg. Már ha megtalál egyáltalán. Már több, mint 12 órája nem kerültem elő. Pedig szegény férje, Péter már 12 sms-t írt, hogy mennyire szereti, meg hogy elfelejtett érte menni a pályaudvarra, meg nyolcszor hívták, ebből kétszer a főnöke, és hatszor Péter.

Szegény ember! Lehet, visszaírom magam, hogy a „Táskájában vagyok!”. Érteni fogja. Péter már csak ilyen. Mindig elmondja neki, hogy a kulcsot majd ő zsebre teszi, de nem, csak azért is be kell tenni a táskába. Így a kulcs tartja a helyi rekordot. Négy napja nem került elő. Jajj, ne! Már megint!

„Csörgök! Vegyél fel!”

Megint az a lázas keresés… teljesen véletlenszerűen, össze-vissza. De a kedvencem a fenekezés. Az mennyire elképesztően hihetetlen! A horgászoknál van a gereblyézés. Szerintem valami halvédelmi irányelv tiltja, de a lényeg, hogy bedobják a nagy horgot, és gyorsan húzzák kifelé, hátha fennakad valami. Véletlenszerűen. Na, hát ugyanez a fenekezés is. Benyúl a táskába, és végighúzza a kezét, hátha elakad valamiben; tapintásra és ismerős hangra játszik.

Ugyanaz. Csak itt a folyó helyett van 12 különböző zseb (bár érdekes tény, hogy vásárláskor a táskának csak 3 zsebe volt), a horog a saját keze, a halak pedig mi lennénk, a táskája állandó, vagy ideiglenes lakói. És tudjátok mi a legdurvább?!? Hogy nem néz bele!!! Csak úgy vaktában, hátha felakad valami.

És?!? Óó, igen, vége a rekordnak. Felakadt a kulcs! Mit össze kereste…

A csudába! És visszadobja! Neeemmm!!! Nem az első zsebbe kerül, ahol könnyen megtalálná, nem, hanem visszadobja…. Hihetetlen!!!

Hol is tartottam? Jaa, igen, hogy nem néz bele… Mondjuk én megértem. Miért is nézne bele?!? Mit látna itt egy kupacban…

Egy mobil, egy üres CD, egy szájfény, egy félig használt fertőtlenítős törlőkendő, egy csavarhúzó, egy… csavarhúzó???, egy fél pár gyerekzokni, egy szemceruza, a gyerkőc oltási könyv másolata (ezt is hogy kereste múltkor), egy prospektus két évvel ezelőttről, egy összegyűrődött rajzocska a kicsitől, egy banki bizonylat, és egy üres műzliszeletes papír.

Sorolhatnám…Mindannyian szépen össze-vissza. Szerintem megtöltenénk egy kisebb műhelyt. Bármire felkészíthetjük. Bárhol, bármit megjavít a szemceruza, rágó, papírfecni, toll kombóval. Láttam már, hogy otthonhagyott házifeladat tablót dobott össze a parkolóban csak az első zsebből! Persze-persze. Bármire szükség lehet. De ha nem talál meg Bennünket, akkor minek?

„Csörgök!”

Áá, hagyjuk! Úgysem talál meg. Tegnapelőtt a kulcs a fenekezés utóhatásaként kiszakította a belső szövetet, most oda csúsztam be. Soha nem fog megtalálni. Az első három szakadásban már nézte, de ezt az újat még nem ismeri.

Ez a szép ebben a rendszerben. Gyakorlatilag egy katonai gyakorló-zsák is megtenné, beleönteni mindent, de nem! Neki csicsa kell; általában két első zsebbel, vállra pánttal, elhúzós rekesszel, és belül kis rekesszel a zsepinek. Vajon a zsepi rekeszben mi lehet, ha a zsepik itt vannak körülöttem, és a nyakláncáról az amulett?!? De legalább az amulett szerencsét hoz…

Na persze! Kell is ide a szerencse. Hisz óránként átrendeződünk szállítás közben a rázkódástól, valamint a fenekezés hatásairól ne is beszéljünk. De mindig mi vagyunk a hibásak az eltűnésünkért. Azt a stresszt… Gyerekek! Látnotok kellene, ahogy fújtat, kutat, vadászik ránk. Szinte félek!

A fenekezésen felül több más keresési módot is megkülönböztethetünk. A szurkálást, mikor is véletlenszerűen benyúl, és lecsap valamire, meglepően nagy hatékonysággal. A guberálást, ami hasonlít a fenekezéshez, de itt csak egy területet válogat át szisztematikusan. Valamint ismerjük még a rázást. Ez a beltartalom alulról jövő mozgatása, ami reményei szerint megváltoztatja a struktúrát, és előkerül a hőn áhított tárgy.

A legfurcsább az egészben, hogy szerintem jóval többen vagyunk, mint ami itt elférne. Hogy lehet ez? Na mindegy. Elvárakozok itt még egy kicsit. A kulcs rekordját úgysem dönthetem meg, csak hiányozni fog neki Péter. De már nagyon várom a délután 6 órát, amikorra beállította az emlékeztetőjét, hogy el ne felejtse felhívni a mamát, és a Bili-dal lesz a jelzőhang, hogy elmesélje a szobatisztaságot. De fél 6-kor a nagyobbik iskolájában szülői, szóval ha addig nem kerülök elő, akkor kitartóan bele fogok "bilizni", bármi is legyen a téma, aztán jöhet a szurkálás, guberálás, fenekezés, rázogatás, hisz ezt az alsó szakadást úgysem ismeri még.

 

Szerző: TB.

Forrás: Csabaimami

Képek: Pixabay

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Kis vagy nagykamasz? Egyben tuti megegyeznek. Minden ciki, és a válaszuk nem tudom, ha a karácsonyi kívánságaikról faggatjuk őket.
Már látogatható a Vörsi Betlehem

Egy kicsi falu különleges látnivalója – Idén is látogatható a Vörsi Betlehem

Tudtad, hogy egy Balaton melletti kis faluban látható Közép-Európa legnagyobb betleheme? Idén 75. alkalommal építette fel Vörsön a falu apraja-nagyja Jézus születésének pillanatát megörökítő bibliai jelenetet, aminek csodájára járnak a világ minden részéről.
5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

Szülőnek lenni csodálatos és hálás feladat, ami ugyanakkor számos lemondással és kihívással együtt jár: miközben egy másik emberi lény szükségleteiről gondoskodunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy nem jut idő saját magunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy az énidőre mindenkinek szüksége van, olykor tehát egy kicsit törődjünk saját magunkkal is.
Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

A rászorulók támogatása nemcsak karácsonykor, hanem egész évben fontos, de az ünnepi időszak különösen jó lehetőséget teremt a segítésre. Hoztam pár ötletet, hogy milyen módokon tehetünk jót:
Ugrás az oldal tetejére