Firenzében járunk, ahol egy tehetős úr, Buoso Donati éppen az utolsó perceit tölti már, nagy családi körben. Ám a kedves rokonok csak a végrendeletre gondolnak, s már kezükben érzik az ingatlanok kulcsait, amikre vágynak. Nem tudják, hogy a hivatalos irat hol lehet és pontosan kire mit fog hagyni a haldokló rokon. Mindenki végtelen izgalommal várja már, hogy kiderüljön, s mihamarabb a „végére járjanak”. Egyetlen ifjú van jelen, akit ez nem érdekel: Rinuccio (Tötös Roland / Serbán Attila).
Fotó: Művészfotóth
Neki csak egy dolog fontos, hogy szerelmét, Laurettát (Németh-Nagy Johanna / Haraszti Elvira) elvehesse feleségül. Sajnos nem kap támogatást, mivel Lauretta apja, Gianni Schicchi (Kristóf István / Bognár Szabolcs) nem elég jómódú. A két fiatal szerelmes nem száll be a versengésbe a vagyonért. Nagyon viccesen jelenítik meg az énekművészek a hol őrjöngő, hol kétségbeesett család tagjait, akik bármit képesek megtenni, hogy örökölhessenek. Éppen ezt használja ki Gianni Schicchi, aki meglátja a lehetőséget a káosz közepén. Az események nem várt fordulatot vesznek.
A karaktermegformálások nagyon jól sikerültek, tökéletesen mintázzák a pénzéhes rokonok tulajdonságait, miközben gyönyörűen énekelnek. Természetesen a színház zenekara kíséri az előadást. Puccini kiváló érzékkel írta meg a zenét, hiszen a dallamok szépek és befogadhatóak az operában nem jártas közönség számára is.
Fotó: Művészfotóth
Egyaránt ajánlom ismerkedés gyanánt a műfajjal, illetve azoknak is, akik már rajongják az operát, így még közelebb kerülhetnek hozzá. A zene önmagában is csodálatos, és ilyen környezetben mindenkihez könnyebben eljut, hiszen magyarul hallhatjuk a dalokat. A fiataloknak pedig a szerelmi szál miatt is érdemes megnézni ezt az előadást.
Németh-Nagy Johanna operaének-művésszel beszélgettünk.
Tudom rólad, hogy a felkészülés része nálad, hogy mindennek alaposan utánajársz. Mesélj kérlek, miket találtál!
1918. december 14-én mutatták be New Yorkban a Metropolitan Operaházban ezt az operát. Puccini úgy írta meg, hogy ez egy hármasnak, vagyis Triptichonnak a harmadik darabja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy választott három szövegkönyvet és ezeket összefűzte.
Úgy szerette volna, hogy ezeket mindig együtt játsszák. Manapság ez egyre kevésbé van így, inkább a nagy operaházak szokták együtt műsorra tűzni. Érdekesség, hogy szorosan nem kapcsolódnak össze, azaz önállóan is megállják a helyüket a történetek.
Az első A köpeny, a második az Angelica nővér, amelyet azért nem szoktak játszani, mert nagyon sok női szereplőt igényel, a harmadik pedig a Gianni Schicchi. Az első két mű egy komolyabb hangvételű dráma, az utolsó pedig ezeknek mintegy oldása. A bemutató idején Puccini nem volt New Yorkban. Roberto Moranzoni vezényelt, aki elmondta, hogy óriási sikert aratott a Triptichon. Elsősorban Lauretta szerepére voltam kíváncsi, milyen érdekességeket találok. Florence Easton énekelte el Lauretta szerepét az ősbemutatón, aki angol származású drámai szoprán volt és maga Puccini választotta ki erre a szerepre. Ekkor már majdnem 40 éves volt (elvileg 21 évesnek kell lennie a Laurettát alakító énekesnőnek).
Fotó: Benkő Emese
Puccini panaszkodott, hogy angol akcentussal énekelte az olasz szöveget, de mégis rábízta a szerepet. Abban az időben már nem volt az szokás, hogy ha nagyon tetszik a közönségnek egy ária, akkor újra kérik, ismételjék meg. A bemutató estén azonban kétszer hangzott el Lauretta áriája. Egy kritika szerint ez az ária, az ’O mio babbino caro” „az este gyöngye” volt. Ebből az évből találtam egy hangfelvételt is Florence Easton előadásában. Nagyon érdekesen énekli, a mai ízlésnek már nem felelne meg. Másképp csinálja az íveket, más a hangvétele, mint amihez manapság hozzászoktunk. De ezáltal megtudtam, hogy akkor mit gondoltak erről a szerepről.
Mik a szerep kihívásai számodra?
Nagyon jól érzem magam ebben a szerepben. Ami kihívás volt nekem, talán az, hogy “kislányossá” tudjam tenni. Alapvetően nőies nő vagyok, ezért próbáltam olyan apróságokat belecsempészni, amelyek elárulják azt a nézőknek, hogy Lauretta nem egy érett nő, hanem egy fiatal lány.
Hangilag komfortosan érzem benne magam. Az ária jelent olyan szempontból kihívást még, hogy át tudjam adni azt a lelkiséget, ami bennem van. A nézők érezzék, hogy ez nem álkönyörgés, hanem egy nagyon fontos, őszinte pillanat. Laurettának csak a szerelem számít és nagyon szeretne hozzámenni Rinuccióhoz. Ha nem lehet vele, akkor beleveti magát az Arno folyóba. Ezeket az érzéseket kell közvetítenem az ária éneklése közben és ehhez kell idomulnia a hangomnak is.
Hogyan tartod karban a hangod, mikre kell figyelned a hétköznapokban?
Nagyon fegyelmezett életmódot igényel, ha valaki ennyire komolyan énekel. Ügyelnem kell arra, hogy mit eszek, hideg italokat nem fogyasztok. Télen nagyon beöltözök, több sálat is viselek, nehogy megfázzak. Erősítem az immunrendszeremet, vitaminokat szedek.
Különböző teákat fogyasztok, amik jót tesznek a toroknak, például oregánó teát mézzel. Odafigyelek a testemre, eljárok edzeni, jógázom, meditálok, hogy a mentális egészségemet is erősítsem. Ha reggel kell énekelnem, akkor jóval korábban felkelek és meleg, mézes teát és tojást reggelizek, mert az jót tesz a hangszálaknak.
Fotó: Benkő Emese
Ezeket tudom megtenni én, úgymond egyedül, ezekre mindennap odafigyelek. A szakmai része, hogy eljárok énektanárhoz. Bukszár Márta a mesterem, aki a Pécsi Nemzeti Színház énekmestere. Segít engem hangképzési gyakorlatokkal, skálákkal, instrukciókat kapok tőle, illetve felkészít a szerepeimre. Ez is olyan, mint egy edzés, ugyanis ezeket a nagyon pici izmokat is karban kell tartani, amelyek a hangszálakat mozgatják.
Lauretta mely tulajdonságai állnak hozzád legközelebb?
A tisztasága és az őszintesége. Szerintem ezek nagyon fontosak. Neki az érzései állnak a középpontban, semmilyen hátsó szándéka nincs. Az örökséget sem akarja megkaparintani, őt csak Rinuccio érdekli és semmi más. Azt gondolom, ez érződik az áriából is.
Hogyan készültél hangilag a szerepre?
Amikor készülünk egy olyan szerepre, amellyel nem találkoztunk korábban, akkor vannak bizonyos alappillérek, amelyeket mindig követünk. Először megnézzük a hangokat és később vesszük hozzá a szöveget. Van, hogy egy ideig csak hangzón gyakorlok, tehát szöveg nélkül, csak a magánhangzókat helyezem hozzá a leírt hangokhoz. Azért, hogy minél kiegyenlítettebb, és minél könnyebben énekelhető legyen. Az ária miatt még több légzőgyakorlatot bevettem a rutinomba, mint amennyit egyébként végzek. Mivel az ária egy kimagasló pontja az operának, ezért technikailag is a lehető legszebben szeretném megoldani.
Fotó: Művészfotóth
Ha idegen nyelvű az opera, akkor lefordítom. Ezúttal fordítva volt, magyarul játsszuk a darabot, de én megtanultam olaszul is, hogy meglegyen a repertoáromban. Tehát amikor megvoltak a hangok és megvolt hozzá a szöveg is, akkor következtek a zenei próbák. Először egyedül voltam korrepetitornál, majd a kollégákkal közösen összeénekeltük az együtteseket. Amit úgy éreztem, hogy hangilag a torkom nehezebben fogad be, azt többet gyakoroltam, hogy minél plasztikusabb legyen. Az a jó, ha a nézők is azt érzik, hogy könnyedén szól a hangom.
A zene mindig egy karakterjellemzés, a szereplők jellemvonásait mutatja meg. A zene ad nekem erőt, mindig abból indulok ki. Lauretta egy tiszta lélek, és azokban a dallamokban, amiket ő énekel, ez hallatszik. A nézőknek is érezhetővé válik, hogy ő úgymond egy “másik dimenzióban” van. Nagyon fontos neki, hogy közvetítse az érzelmeit. Amikor hallom ezeket a gyönyörű dallamokat, akkor átadom magam neki és sodródom az árral.
Köszönjük szépen Németh-Nagy Johanna operaének-művésznek a beszélgetést!
A Gianni Schicchi című vígoperát március 9-ig láthatják a nézők, egy estén a Carmina Burana című balettelőadással!
Tiszavölgyi Cecília
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
