Megszülettem!

2015. május hetedikén (a kiskönyvben kitűzött dátumon) hajnal négykor ébredtem az első erős fájásra, meg utána még kettőre. Hat körül újra felébredtem, aztán fél hét felé pár szabályosnak tűnő fájás után bekapcsoltam a fájásmérő alkalmazást, és elkezdtem mérni a hosszokat. 6 perc, 5 perc, 3 perc, 3 perc... jöttek szépen sorban, de nem voltak szép rendszerezettek.

Mint annyi fiatal pár életében, nálunk is eljött a férjemmel az a pillanat, amikor úgy döntöttünk, részünkről már semmi sincs útjában, hogy jöhessen a gyermekáldás. Legnagyobb meglepetésünkre pedig már az első hónap pozitív eredményt hozott. 

Hanna 2014. február 4-én este 9 órakor látta meg a napvilágot Kecskeméten, dr. Bánfalvi Attila főorvos segítségével. Ennek a csöppségnek a megszületésével lett teljes az életünk, és ezt szeretnénk Neki megköszönni az Astellas-díjra való jelöléssel.

Március 17-én a várandósság 40+3. napján reggel 6-ra mentünk a következő ctg-re az Istvánba. Magzatvízszivárgás gyanú miatt már vittünk mindent magunkkal. 5 órakor felvettük Ella dúlát és apával így hármasban (négyesben) nekivágtunk.

2015-ben éreztem úgy, hogy immár 28 évesen lehet, hogy megértem az anyaságra, annak ellenére, hogy lélekben talán mindig is örök gyerek maradok. Öt csodás évet töltöttünk addigra együtt a vőlegényemmel, és mivel a sors elég zordul bánt velem akkoriban, úgy gondoltam, most már nagyon rám fér egy kis boldogság.

Már az első várandósságnál felmerült az otthonszülés gondolata Ella dúla csodás szülésfelkészítőjének köszönhetően. De akkor nem mertem belevágni.

Kisfiunk 2013 januárjában látta meg a holdvilágot (mert éjszaka született), kereken a 38. hétre. Probléma mentes, könnyű várandósságom volt, szinte végig dolgoztam (utólag ezt egy kicsit bánom már, ezért ismerősöknek azt szoktam javasolni, hogy ha tehetik, a várandósság utolsó 3 hónapjában már ne dolgozzanak).