Megszülettem!

Három éve történt: A nővérem, Virág, már nagyon várt engem: több, mint 5 éve minden nap azért imádkozott, hogy kistestvére szülessen, lehetőleg kislány. Ez az álma valóra válni látszott 2013 januárjában, amikor kis csillaglényem anya pocakjába költözött. Virág nagyon örült, hogy szeptemberre mire kezdi majd az iskolát én is megérkezem a családba.

Augusztus 21-én, egy borongós, esős reggelen be kellett vonulnom - orvosi utasításra - a kórházba. Mivel betöltöttem a 36. hetemet, a kórház szerint szabályellenes, hogy ikerterhesen én még otthon vagyok. Ezt az előző ultrahangon az orvos közölte velem (nem a sajátom, mert ő megérdemelt szabadságát töltötte). És megkért, hogy a jövő héten a csomagommal itt várjam a fogadott orvosomat.

"Hétvégi kórházi élet folyt: a takarítónő folyton jött és súrolt, törölgetett, közben a távolból hallottam a nyöszörgést és egyéb női kiáltásokat, amiből csak sejtettem, hogy ez már az igazi vajúdás."

„Na, ne viccelj már, nem lehet akkora!” „De pedig annyi.” „Atyaég!” Pihenünk, ismerkedünk, I. is mellénk telepszik az ágyra. Végtelen boldogság, lebegünk."

Vasárnap szülinapja volt. 4 éves lett. Egész héten a születésnap körül forogtam. Ajándékvásárlás, tortarendelés, partitányér, papírcsákó, felszállós lufi. Az utóbbi két óráig bírta. Majd megevett a méreg. Számoltuk a napokat, hogy mennyit kell még aludni. Aztán végre eljött a nagy nap.